A mágneses csatolás az állandó mágneses anyagok egyik fontos későbbi alkalmazása. Ma szisztematikusan bemutatjuk a mágneses csatolás elvét, osztályozását és alkalmazását, és beszélünk az állandó mágnesről a mágneses csatolásban.
Mi a mágneses csatolás?
A tengelykapcsoló fontos eleme a mechanikus erőátvitelnek, amely a nyomatékot a hajtótengely és a hajtott tengely összekapcsolásával továbbítja. A következő ábra számos általános csatolási formát mutat be, amelyek segíthetnek jobban megérteni, mi az a csatolás.
|
|
|
A hagyományos tengelykapcsolók érintkező típusúak és viszonylag összetett szerkezetűek. A napi műveletek során elhasználódnak. Ha túlterhelés lép fel, más mechanikai alkatrészek súlyosan elhasználódnak, ami nagyon kedvezőtlen a mechanikus működtető berendezések stabilitására nézve. Ha a tengelykapcsoló hajtótengelyének és hajtott tengelyének két különböző, egymástól elkülönített közegben kell működnie, a dinamikus tömítéshez tömítőelemeket kell használni. Ilyen módon vagy a forgási ellenállás növelése a megbízható tömítés biztosítása érdekében, vagy a rossz tömítés miatti szivárgás okoz problémát. Ezenkívül a tömítőelemek kopásával és öregedésével a szivárgás fokozódik, különösen a káros gázokat (káros folyadékokat) tartalmazó rendszerekben. Ha egyszer kiszivárog, szennyezi a környezetet és veszélyezteti az életet.
A mágneses tengelykapcsolók érintkezésmentes tengelykapcsolók, amelyek általában két mágnesből állnak, középen szigetelő burkolattal, amely elválasztja a két mágnest. A belső mágnes az átviteli részhez csatlakozik, a külső mágnes pedig hatékonyan csatlakozik az erőátviteli részhez, és a mágneses mező NS póluscsatolása révén továbbítja az energiát. A mágneses tengelykapcsolók feladata a rugalmas tengelykapcsolók pufferelése és rezgéselnyelése. Ezenkívül megtöri a hagyományos tengelykapcsolók szerkezeti formáját, és új mágneses csatolási elvet alkalmaz az erő és nyomaték átvitele érdekében a hajtótengely és a hajtott tengely között közvetlen érintkezés nélkül, és képes a dinamikus tömítéseket statikus tömítésekké alakítani, hogy nulla szivárgást érjen el. Ezért széles körben használják olyan esetekben, amikor különleges szivárgási követelmények merülnek fel.

A mágneses csatolások osztályozása
A gyakori mágneses átvitelek közé tartozik a szinkron átvitel, a hiszterézis átvitel és az örvényáramú átvitel. Jellemzőiknek köszönhetően különböző területeken használják őket. A szinkron átvitel a kimenet és a bemenet szinkronizálását jelenti. Két elterjedt szinkron csatolási struktúra létezik: sík mágneses csatolás és koaxiális mágneses csatolás.
1. Síkmágneses csatolás
Felépítés: A mágnesek két azonos átmérőjű tárcsára vannak felszerelve úgy, hogy az NS pólusokat keresztezzék. Használat közben a két tárcsa a hajtótengelyre, illetve a hajtott tengelyre van felszerelve, bizonyos légrést hagyva közöttük.
Alapelv: Mivel az A mágnes N pólusa vonzza a B mágnes S pólusát az ellenkező oldalon, és taszítja a B mágnes mindkét oldalán lévő N pólust, így biztosított, hogy egy bizonyos nyomatéktartományon belül a hajtott tengely és a hajtótengely megtartsa szinkronban forog.

Nyomaték: Ez a sík hajtómű egyszerű felépítésű, és nem igényel nagy koaxialitást a két tengely között a telepítés során. Mivel a síkvonzás elvét használja, minél kisebb a légrés, annál nagyobb a nyomaték. Ezen túlmenően, mivel az átvitt nyomaték arányos a tárcsa területével, ennek a mágneses tengelykapcsolónak a nyomatéka nem lehet túl nagy, különben túl nagy lesz, és nehezen szerelhető.
2. Koaxiális mágneses csatolás
A koaxiális mágneses csatolás jelenleg a legszélesebb körben használt szinkron átviteli eszköz, és tipikus alkalmazása a mágneses szivattyú.
Felépítés: A koaxiális mágneses tengelykapcsoló a külső rotorból, a belső rotorból, a szigetelő hüvelyből és a csapágyrendszerből áll. A mágnesek a belső forgórész külső kerületére és a külső rotor belső kerületére vannak felszerelve. A mágnesek egyenletes pólusúak, és kerületükön NS kereszt módban vannak elrendezve. Igazítsa egymáshoz a belső és külső forgórészek mágneseinek munkafelületeit, vagyis az automatikus csatolást. A szigetelő hüvelyt és a csapágyrendszert főként a mágneses erőátviteli tömítés szerkezetében használják.
Légrés és szigetelés: A belső és a külső rotorok között van egy bizonyos légrés, amelyet az aktív és hajtott alkatrészek leválasztására használnak. A légrés többnyire 2 mm{1}} mm között van. Minél kisebb a légrés, annál nagyobb a mágnes effektív kihasználtsága, de annál nehezebb a leválasztás; minél nagyobb a légrés, annál kényelmesebb a leválasztás, de a mágnes mágneses terének kevésbé hatékony kihasználása. A légrés sugárhelyzete ennek a mágneses csatolásnak a működési sugara. Tervezéskor a légrés sugár nagyságának beállításával a szükséges erőátvitel nyomatéka nyerhető.

Amikor a terhelés meghaladja a maximális nyomatékot, a sebességváltó elkezd "csúszni", vagyis a mágnesek körkörös elmozdulással az aktuális csatolási állapotból a következő kapcsolási állapotba ugranak. E csúszási folyamat során a légrésben a mágneses tér gyorsan megváltozik, a belső és a külső rotor mágnesei egyszerre lemágneseznek egymás által, hőt termelve. Rövid időn belül a hőmérséklet gyorsan 100 Celsius-fok fölé emelkedhet, ami a mágnesek demagnetizálódását és a sebességváltó megsemmisülését okozza. Ezért, bár ez a fajta sebességváltó betöltheti a túlterhelés elleni védelem szerepét, általában nem használják túlterhelés elleni védelemként.
3. Hiszterézis átvitel

A hiszterézis átvitel olyan átviteli módszer, amely a hiszterézis elvét alkalmazza. A gyakori hiszterézis átvitelek általában a szinkron átvitelekhez hasonló koaxiális struktúrák. A különbség az, hogy a belső és a külső rotorok különböző mágneses anyagokat használnak. Általánosságban elmondható, hogy a belső forgórész (aktív tengely) nagy koercitivitással és nagy remanenciával rendelkező anyagokat használ, például neodímium vasbórt. A külső forgórész (hajtott tengely) alacsony koercitivitású mágneses anyagokat, például alumínium-nikkel-kobaltot használ. Az aktív tengelyen lévő mágnesek az NS pólusoknak megfelelően keresztben vannak elrendezve. Ha a terhelés nem nagyobb, mint a névleges nyomaték, a hajtott tengely szinkronban forog az aktív tengellyel; ha a terhelés meghaladja a névleges értéket, a belső és a külső rotor megcsúszik, és csak a névleges nyomaték kerül át a hajtott tengelyre. A felesleges energia hő formájában szabadul fel a belső mágnes feltöltődése és a külső mágnes lemágnesezése során.
Ez a hiszterézis transzmissziós szerkezet általában megtalálható a mágneses kupakoló gépekben, amelyek biztosítják, hogy a palackkupakok kellő szorítóerővel rendelkezzenek anélkül, hogy a kupakokat károsítanák.
4. Örvényáramú meghajtó

Bármely fent említett mágneses tengelykapcsoló hajtott részének állandó mágneses anyagának cseréje jó vezetőképességű, nem ferromágneses anyagokra, például rézre és alumíniumra, örvényáramú átvitelt érhet el, bár az átviteli hatásfok nem túl magas. Az egyszerű tárcsás örvényáramú átvitel szerkezete az ábrán látható:
Az aktív lemezen nagy teljesítményű mágnesek vannak felszerelve NS kereszt módban. A hajtott tárcsa jó vezetőképességű rézből készül. A mágneses erővonalak áthaladnak a rézkorongon. Az aktív tárcsa forog, és az örvényáram a meghajtott réztárcsát a forgás követésére hajtja.
Az örvényáramú átvitel lehet szinkron vagy aszinkron. Hogy pontosak legyünk, a szinkron örvényáramú átvitel általában kismértékű (5%) aszinkronnal rendelkezik. Például a bemenet 1000 ford./perc, a kimenet pedig 950 ford./perc. Ez az aszinkron átviteli veszteségként fogadható el. Az aszinkron örvényáramú átvitel tipikus alkalmazása a visszahúzható vezeték feszültségszabályozó rendszere. Speciális vezérléssel egy bizonyos tartományon belüli sebességszabályozási funkció örvényáramú átvitellel is elérhető.
Mágneses csatolásokban használt állandó mágnesek
A mágneses csatolások feltalálása és fejlesztése szorosan összefügg az állandó mágneses anyagok folyamatos fejlődésével. A mágneses tengelykapcsolók eredetileg ferrit anyagokból készültek, de alacsony mágneses tulajdonságaik miatt a hagyományos tengelykapcsolókkal azonos térfogatban csak kisebb nyomatékot tudnak továbbítani, ami korlátozza a mágneses tengelykapcsolók fejlesztését.
A második generációs permanens mágneses anyagok szamárium-kobalt és alumínium-nikkel-kobalt mágnesek (AlNiCo) mágneses tulajdonságai jóval magasabbak, mint a ferrit anyagoké, így a legyártott mágneses tengelykapcsolók nagyobb nyomatékot tudnak továbbítani. A szamárium-kobalt és az alumínium-nikkel-kobalt magas ára azonban komolyan korlátozza a mágneses átviteli tengelykapcsolók fejlesztését.
A neodímium vasbór (NdFeB) permanens mágneses anyag maximális mágneses energiaterméke (BH) 428 kJ/m3, így a szamárium-kobalt után ez a harmadik generációs állandó mágneses anyag. Az NdFeB nemcsak jobb mágneses tulajdonságokkal rendelkezik, hanem erősebb piaci versenyképességgel is rendelkezik. Az NdFeB nagy mágneses energiájú termékkel rendelkezik, kevesebbet igényel, jó a feldolgozási teljesítménye, vágható és fúrható, valamint nagy hozamú. Ezért csökkentheti a mágneses csatolások térfogatát, csökkentheti a költségeket és javíthatja a hatékonyságot. Széles körben alkalmazták mágneses átviteli csatolásokban.













































